Szakmai kudarc-sorozatot követően egyre többet merengek azon, hogy amúgy mi a franc baj van velem, meg úgy az egész világgal, és egyáltalán miért nem passzolunk egymáshoz? A megfejtés hosszadalmas, de megérheti végigpörgetned, hátha te is felismersz javítandó mintákat a saját életedben! Ha nincs kedved, nem csigázlak tovább: kikopóban van az erőfeszítés és a tisztelet az általános viselkedésünkből, az enyémből és a világéból is. Szigorúan szubjektív szöveg következik!
Kommunikációs szakemberként dolgozom. Imádott csapatommal többedszer futunk bele abba, hogy fejünkön pörgünk, dolgozunk egy ügyfél sikeréért, aztán a partner, akinek terveztünk vagy megvalósítottunk egy kisebb-nagyobb projektet, széttárja a karját, hogy hát ő fizetni nem akar ezért. Vagy ha fizet, akkor a miénk mellett anyánk és apánk és nagyszüleink bőrét is le akarja hámozni, és csak pislog, mint hal a szatyorban, hogy miért nem akarunk napi 12 órát dolgozni, ha napi kettőről állapodtunk meg. Jelen blogposzt szempontjából teljesen lényegtelen, hogy mivel foglalkozom, lehetnék fanatikus adatrögzítő, fuvola szólista vagy kőfejtő – akkor is szembesülnék ezzel a hozzáállással, miszerint eredményt követelnek tőlem, de azokat a feltételeket nem teremtik meg, amellyel az eredmény elérhető lenne.
Fejest ugrottam a depressziómba, és sokáig merengtem, hogy miért zavar ez ennyire, és mi lehet az én hibám ebben a rendszerben, ami miatt legszívesebben csak ütnék, ha meghallom az email érkezését jelző telefonpittyegést.
Két fontos konklúzióval zártam a friss pokoljárásomat:
- A tartalmatlan sikerorientáció visszanyal: ha nem fektetünk erőt, energiát, munkát vagy pénzt egy ügybe, nem fog megtérülni, nem lehet nyereséges. (Kivételt ez alól a lottó telitalálat és az örökösödés képez.) Manapság minden a külsőségekről szól, a kommunikációs szokásainkon túl minden más is kiüresedik. A kapcsolataink megóvásáért nem teszünk, hanem kitöröljük, mintha nem is lettek volna. Megnézünk három motivációs videót, fizetünk egy siker-tanfolyamot, majd hátradőlünk, hogy innentől ölünkbe hullhasson a karrier. Segítség, szakmai meglátás jöhet, de fizetni persze nem vagyunk hajlandóak érte. Ha mégis, legyen elég annyi, hogy kifizettük a szakértőt, legyen az pszichológus, személyi edző, dietetikus vagy angol tanár, nekünk már ne kelljen tenni is a cél eléréséért többet.
- A tisztelet teljes hiánya mindenkinek káros. A legnagyobb baj azzal, hogy nem teszünk erőfeszítéseket, hogy ezzel minden értelmét veszti: a félgőzzel, de csak-csak beletolt munka, pénz, energia, a segítő szakértő munkája, abszolúte minden. Nap végén pedig annyi történik, hogy nem haladtunk, nem fejlődtünk, ellenben bezsebelhettünk egy kudarcélményt.
Eszmefuttatásom ezen pontján sajnos képtelen voltam tágabb perspektívába váltani, és végigtekinteni a szakmai utamon túl a vágyaim eléréséért (legyen szó a kritikusi és írói pályáról, egy egészséges testkép ill. mentális stabilitás eléréséről), a mindennapjaim kiszámíthatóságáért tett erőfeszítéseimről, rá kellett döbbennem, hogy bőven van hova fejlődni.
- Nem elég kevesebbet és jól enni (bár kétségkívül ez mindennek az alapja), nem szabad ellustálkodni a sportot! A fogyásom, bár elindult, megtorpant, muszáj rátenni még egy lapáttal, különben nem fog menni.
- Ha karriert akarok, súlyozni kell a befektetett energiát azokba a területekbe, ahonnan várhatok eredményt!
- Ha valamit félgőzzel csinálok, csak kétszer vagy háromszor vagy ötször annyi idő alatt érem el a célom, pedig minek kéne kidobni az időt és energiát az ablakon?
- Ha én nem tisztelem a célomat, akkor ki fogja?
Azt gondolom, hogy manapság a két legnagyobb hiánycikk az életünkből az erőfeszítés és a tisztelet. Ahhoz, hogy profitáljunk a mindennapi feladataink elvégzéséből, fejlődni és gyarapodni tudjunk (az én esetemben inkább csökkenni, de értitek), többet kell tenni, mindig egy kicsivel, egy csapott, aztán egy púpozott lapátnyival többet, tisztelve azt a célt, amelyet mellesleg magunk definiálunk.
Szubjektív okoskodás vége, legközelebb robbantom a humorpatront!
A DAVE blog elköltözött! Friss tartalmak továbbra készülnek, de nem ezen a felületen. Ha érdekelnek az új agymenések, nyelvi fejtegetések, konyhapszichológia némi tapasztalattal megfűszerezve, vagy a legőszintébb kövérsztorik, folytasd az olvasást a Dagadtan A Világ Ellen blog.hu-s oldalán! Amennyiben egyéb személyes részletek is érdekelnek velem kapcsolatban, esetleg volnának más témajavaslataid, keress fel Instagramon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: